Karinthy Frigyes szobra Budapesten

Posted: március 20, 2010 in Újbuda, blog, Budapest, Irinyi József út, Karinthy Frigyes út, szobor, XI. kerület

Emiatt az ember miatt magyarázzuk mai napig a bizonyítványunkat, ráadásul a haladzsával is megvert minket. Bűntetése nem maradt el: mozgásképtelen, megszobort formájában is ott figyel a feje fölött a fölöttes-énje, mintha Freud által formatervezett pszichoanalitikus pokol életképét látnánk.

Bevallom: a XI. kerületben álló bronzszobor ugyancsak meglepett. Ismerem már Karinthy Frigyes öngúnyoló krokiját. Az Én és az Énke lényege: az író nagyszabású remekművet akar írni, amelyben az egész világtörténelem (Madách?) enciklopédiákban fellelhető ismeret benne lesz, – Énkéje viszont leinti: „Ne marháskodj, Frici!”

A szobor alkotója Paulikovics Iván remek valósághűséggel megfordítja ezt az intim beszélőviszonyt. A humorista író rivaldafényben lépked a porondon. (Egyik felemelt talpa alá horpadt Coca-Cola palackot dugott valamelyik közelben tanuló műegyetemista.) Énke Frigyes fölé hajol és komolyságra inti. Szavai Karinthy fejére hullanak, követve leereszkedő nyakkendője irányát. (Erdélyi napló, Budapesti szobrok metamorfózisa a repülőtéren
Beszélgetés Fáj Attila Itáliában élő irodalomtörténésszel)

Felállítás helye: XI., Karinthy Frigyes út – Irinyi József u.
Alkotó: Paulikovics Iván
Cím: KARINTHY FRIGYES EMLÉKMŰVE
Jelleg: emlékmű
Anyag: bronz
Felállítás ideje: 1988
Állíttatók: Fővárosi Tanács, Képző- és Iparművészeti Lektorátus; XI. kerületi Tanács
Eredeti helye:
Megjegyzések:

„Egyik alkalommal Karinthy fellépett egy vidám irodalmi esten. A produkció színhelye a nagyszálloda étterme volt: a publikum mint a régi orfeumokban, az asztal mellett evett-ivott, miközben az író humoreszkeket adott elő, néha belemelegedve a játékba, többször erőlködve, s erőltetetten, legtöbbször dühös vagy közönybe fáradó szégyenkezéssel. A közönség úgy hallgatta, mint a vacsorához játszó cigányt: oda-odafigyelve, beszélgetve, koccintva, unott némaságban, udvariasan mosolyogva, vagy felröhögve. S az est végén véletlenül tanúja voltam, ahogy menedzsere leckéztette a zavartan védekező írót, mert nem tudta eléggé lekötni a közönséget. »Ilyen lagymatagon nem lehet boltot csinálni« – csap most is piruló arcomba rekedt kupechangja.”

Tovább a public art blogunkra

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s