Rákosborzasztón jártam, Isten Szőrös Háta Mögött, méghozzá Rákoshegyen, ami tkp. laposföld, de legalább a tenger szintje felett. A települést alapító mélyföldi holland Van Dyck család számára már ez is hegyszámba ment, ki is tűzték egy tehénlepényre a honfoglalást jelző családi zászlót. De ez már történelem, ma a magyarok és fuxos kopaszok mellett kínaiak is nagy számban élnek a kerületben.
“Budapest XVII. kerülete Budapestnek a Dunától keletre legtávolabb fekvő kerülete. A kerületi önkormányzat által megállapított hivatalos elnevezése Rákosmente. Közkeletű gúnyneve Rákosborzasztó, Rákosrettenetes, mely a belvárostól való nagy távolságára és a sok Rákos- kezdetű városrésznévre utal.” (wiki)
Csillagmotor köz, Légcsavar köz, Magyar szárnyak dűlő, Monoplán köz, Ősrepülő utca,
Rákosmezei repülők útja… Ezen kívül helyi szinten híres magyar pilóták is előfordulnak, akiknek a neve most nem fontos.
A lakópark közterületeinek mai elnevezései a repüléshez kötődnek, nemcsak a helikopterre való utalással, hanem annak az emlékére is, hogy a magyar repülés őstörténete innen néhány kilométerre, a mai Fehér út – kerepesi út – Keresztúri út közötti területen, az akkori Rákos-mezőn játszódott le. (wiki)
Ha már Rákoshegy, akkor megtekintettem a “
mediterrán életérzést“, a Helikopter nevű lakóparkot, oszt röhögtem erősen. Ezt a repülős témát kár errefelé erőltetni, történetileg egészen máshol voltak a nyaktöréses magyar próbálkozások. Profil persze kell minden lakóközösségnek, Kleopátra, Toscana, Cézár, szal lehetett volna ez Mocsári Bőgatya Magyar Délibáb lakópark is, akár. Esetleg Magyar Nobel-díjasok lakóparkja, dobott volna a negyed vonzerején.
Most eltekintek a kortárs magyar építészek ócsárlásától, mindenesetre a szolid dögunalom, ami az itt épített házak képviselnek, az már a beköltöző lakókat is minősíti. Középszar és “mediterrán életérzés” (enyhe dőlésszögű tetők, ennyi). Ha jól dekódolom a lakópark nevébe erőltetett mediterrán jelzőt, akkor lélekben mindenki menekülne Budapestől délre. A “mediterrán életérzés” mellett előfordul az angol prolinegyedre hajazó kétszintes sorház, nem mindenki engedheti meg magának, h saját kastélya legyen. Külső folyosós társasházak teszik teljessé a kültelki prolihangulatot. (Előfordul némi morgós ellentét a tehetős villalakók és a csóró társasháziak között, tessék fellapozni a netet). Kínaiak is laknak a telepen, csak hogy tudjátok.
Paranoia is erősen tenyészik itt, bámulták is erősen a fényképezős turistát a helyiek. Lefotóztam egy épülő házat, oszt kiszólt az előtte parkoló autóból egy faszi, miszerint:
– Segíthetek?
Meglehetősen el voltam bágyadva, mint kisnyugger házibulin a Gyurcsány-igazságbeszédet harmadszor végighallgató heroinista, bambán megfordultam, összevontam a szemöldököm, majd némi gondolkodás után közöltem, h nem, de köszönöm a segítőkészséget, dejó itt vidéken, Budapestre nem jellemző ez a barátságos hozzáállás az auslanderekhez.
– Csak azért kérdezem, mert én vagyok a tulaja az épülő társasháznak, amit fotózott – tette hozzá a faszi kissé elbizonytalanodva.
Értettem mindent. Nem vagyok gecci, úgyhogy megnyugtattam a beparázott arcot.
– Újságíró vagyok, az építőiparban feketén alkalmazott munkásokról Budapest új részeiről írok kis színeseket a sztorimagazinba.
“Szívembe nézek és arra gondolok, hogy vagyok én olyan jó, mint a lordmajor, és vagyok olyan rossz, mint a tyburni Jack.”
Oszt baszki, ezek után rámtapadt egy kocsi és követett, bármerre mentem, hol megelőzve-bevárva, hol lemaradva. Ki érti ezt az országot? ÉN iS EL AkARoK MEnNI iNNét, VIgYÉÉÉLE ELLL, Szlovákiaaaa, Tótlend.
A szatócs kastélya
Az vidéket dr. Gyuricza Péter, dr. Török Zsuzsa és Török János barokk kastélya uralja, nemesi címerekkel minden sarkán, ahogy kell, h sikerrel benevezhessenek egy gusztustalansági rongyrázós versenyre. A helyiek szerint vegyeskereskedéséből meggazdagodott tulaj 1:1 arányban lemásoltatott egy vidéki nemesi kúriát magának, oszt még nemes ősöket is festetett belé. Oszt mit ér az egész shallalala egy töpörödött telken, gondolt egy merészet és nagyot, megvásárolta a kastély előtti telkeket is, utcástól, közterületestől, cakkundpakk, úgymond privát arborétumnak, amelyet a helyi polgármester is támogatott, valamiért. Szétkúrta a település rácsos utcsszerkezetét, vannak egyenlőek és még egyenlőbbek: a Svachulay Sándor utca, Létai András utca és Csermely Károly utca nekifut a pöfeteg oldalának, lehet kerülgetni az újsütetű nemességet. A települést a Hübérúr kastélya uralja, körülötte a hűbéresek a villáikban, majd a település szélén a jobbágyok a
kulipintyókban sorházakban. Fáczányos, lovarda, ősi családi várrom egyelőre nincs. Se lovasszobor a tulajnak, dicsérjük kórusban a visszafogottságát.
Ezt olvassátok, baszki, a szociálisan érzékeny értékelvű emberek közössége (Maszop) helyi polgármesterének mutyizását:
Dr. Hoffmann Attila polgármester 302 2006-03-20 16:58:21
Kedves Beszélgetőtársaim! (…) az arborétum létrehozását ígérő vevő az Önkormányzattól vásárolja meg a közterületet, előtte ugyanő finanszírozza a szabályozási terv módosítását, az építési telkeket ellenben a beruházótól, a Tara Kft.-től vásárolta meg. A közterület és az építési telkek a célja érdekében egyesítendőek. Tudomásom szerint utóbbiak már tulajdonában vannak. Nem, az arborétum nem lesz nyilvánosan látogatható, és a felvetés jogos: “pusztán” a vevő adott szavában bízunk, hogy ott valóban arborétumot fog létesíteni. (…)
Ez egy modernista arborétum lett, tujákkal, focipályával és garázzsal)))))