Rendeljen a Margaréta pizzériából, nem fog fájni (Szeged)

Italian system!

Pizzát enni nem az a kulináris élménytúra, melyről a Michelin-csillagos sznobok ábrándoznak szarvasgombaevés közben, viszont a hozzánk hasonló ruppótlan senkiproli is megengedheti magának. Kertisöröztünk, oszt megéheztünk, demokratikusan közvéleménykutattunk, szavaztunk, érdeklődtünk a helyismerettel rendelkező szegedi benszülötteknél, majd pizzafutárt hívtunk. Elvárásaink a nulla közelében, oszt meglepi.

A szegedi Margaréta pizzéria termékeit a tőlünk elvárt genyózás helyett jól megsimizzük, csodásan csúszik a ser mellé. Finom és bőséges feltét, de a lepény széle a pizzáknál szokásos elkúrásos odaégetés. Az asztalunk alatt kunyeráló blökik megoldották a környezetbarát hasznosítását.

pizza küvé)

Cím: 6720 Szeged,

Horváth Mihály utca 7 szám
E-mail: margareta@c2.hu
Telefonszám: 62/426-000
Margaréta Pizzéria nyitvatartás:
h-p: 11-23
sz-v: 11.30-23

Tudattágítás: A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma a Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro… e basta cosi sütődében dolgozott, és 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita di Savoia királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz nemzeti színekben készült: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom), és készítője a királynéről nevezte el. Ebből alakult ki a mai pizza.
Kb. 1830-ig utcai árusok árulták a pizzát, majd Nápolyban megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami még mindig működik, a Via Port’Alba 18. szám alatt.

Kapcsolódó extrémkalandok a pizzák világában: Etyeki Malter + Ristorante Okay Italia + Marxim Pizzéria (a vicces komcsi) + Viccolo, a kaposvári olasz

Gulasch con polenta

Ilyen étel márpedig nincs, gasztrorovatunk belecsap a puliszkába: gulasch con polenta. Á, jó lesz ez a macskazabálóknak, gulyás puliszkával, az. De ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, akkor azzal a meglepő infóval találkozhatunk arcba, hogy gulyás sincs. Tudjátok, amit a gulyás a gulyából készített. Az egész egy világhíres gasztrógiccs, népiesch agyalmány. Tessék olvasni egy kis Váncsát, de ne az ÉS-t (még létezik az a belterjes nyomtatott blog?), hanem a szakácskönyvét.

A gulyás

(Részlet Váncsa István szakácskönyvéből.)

(…) az egy leves, amit eredetileg a gulyások főztek kinn a pusztán.
Ha minden igaz.
Nyájas olvasóm bizonyára ismeri Erdei Ferenc “Néprajzi ínyesmesterség” című könyvecskéjét, mindenki ismeri. Sőt mindenki elhiszi, ami le van írva benne ami viszont megdöbbentő. „a szigorúan hagyományos gulyásfőzés technológiája az, ahogy a gulyások főzték, ezért gulyás a neve. Ez adja a legízesebb marhahúslevest, s ez a legegyszerűbb főzési mód: a bográcsba egyszerre bele kell tenni a húst és a hagymát, hidegen hozzátenni a szükséges mennyiségű vizet, s feltenni a tűzre…”

Szóval a gulyás úgy főz, hogy a bográcsba beleteszi a húst. Gulyáslevesről lévén szó nyilván marhahúst tesz bele.
Erdei Ferenc egyébként a koalíciós időkben kriptokommunista volt, a Nemzeti Parasztpárt árulója, aztán földművelődési miniszter lett a legsötétebb Rákosi korszakban, nevéhez fűződik a mezőgazdaság teljes tönkretétele, az erőszakos kolhozosítás, (…) de mindez nem baj. Viszont Erdei Ferenc szociográfus is volt. És ha egy szociográfus nem röstell összehordani annyi baromságot, amennyi a Néprajzi ínyesmesterségben áll, és ráadásul az olvasók ezt évtizedeken át elhiszik, akkor tényleg baj van.

A gulyás tehát a pusztában marhahúst főz!

De lapozzuk csak föl az “Isten veletek ti boldog Vendelinek” című Krúdy novellát, és nézzük, mit mond benne a vendég. Azt mondja, hogy “A teremtésit, csaknem elfelejtettem, hogy tulajdonképpen miért is jöttem fel Pestre! Finom főtt marhahúst enni, mert ez nálunk faluhelyen nem kapható. (…) Azért jöttem Pestre, hogy jó marhahúst egyek, csak a sok haszontalan beszélgetésben elfelejtettem. “

Ez a vendég egy vidéki úriember. Tehetős vidéki úriember. Akinek, ha marhahúst akar enni, Pestre kell utaznia, mert vidéken marhahúshoz nem jut.
Miért nem teszi fel soha senki a kérdést, hogy a hús, ami a gulyás bográcsában állítólag rotyog, honnan került oda? A mélyhűtőből biztosan nem, mert az abban az időben még nem volt. Hentes a pusztában nem volt, sőt általában a faluban sem, de ha volt is, nem tartott marhahúst. Ha netán mégis tartott volna, a gulyás úgysem tudta volna megvenni. Nyájas olvasóm talán arra gondol, hogy hát ott volt a gulya, az a sok-sok hús, és nyájas olvasómnak, ebben talán igaza is van.

Ám ne felejtsük el, hogy a gulyás és a dinnyecsősz helyzete némiképp különbözik. A dinnyecsősz, ha úgy gondolja, megeszik egy dinnyét, a gazda ezért sem részesítené dicséretben, de úgysem tudja meg. Viszont a gulyás nem kanyaríthat le két kiló húst valamelyik jószágból, ugyanis a marha az ilyesmit rosszul viseli.

Nyájas olvasom, bizonyára látott már szarvasmarhát, máshol nem, talán az állatkertben. Sőt talán azt is tudja, hogy a nőstény marhát tehénnek hívják (…) Azt talán nem tudja, hogy egy marhának a súlya három usque öt mázsa, értéke (mármint az élő marháé) manapság mintegy 100 ezer forint.

A gulyások nagyon-nagyon szegény emberek voltak, a marha viszont régen is vagyont ért.
Hogyan került tehát a vagyont érő marha a nagyon-nagyon szegény gulyás ember bográcsába bele?

Megmondom! Sehogy! Gulyáslevest, gulyáshúst, vagy gulyásos húst, nevezzük, ahogy akarjuk, igazi gulyás sosem főzött, nem is evett. Soha az életben egyetlenegyszer se. Senki falusi ember nem evett marhahúst, ugyanis nem jutott hozzá. E sorok írója életének első tizenhat évét falun töltötte, nemhogy nem evett soha marhahúst, de még csak nem is látott. Marhát a gulyás intakt, vagyis ép, sértetlen állapotban, négy lábbal, szarvakkal, bőrbe kötve látott, soha másképp.
A gulyásleves tehát legkevésbé sem jellegzetes pusztai étel, hanem városi találmány, ottani vendéglők fazekaiban főtt. Ott is inkább a 19. század második felétől kezdve, pesti vendéglőkben, de bécsiekben még inkább. A gulyás autentikus ősmagyar receptje tehát a következő: die kleinschnittene zweilben in Schmalz rösten. Paprika hinzugeben, verrühren, die Fleischwürfel hineigeben, salzen. Und so weiter. (idézet vége)

Amúgy a gulyásos puliszka lelőhelye: Bergamo, Olaszország (hálatelt köszönet Bözőnek, a hoszteltulajdonosok nagymenőjénak)

Ajánlat: gulyás-puliszka tengely

Le Jardin de Paris: magyarosch

Párizs kertje 8(

Ha valaki Budapesten Párizsra vágyik, akkor az a leghelyesebb, ha odautazik, Párizsba.

A Le Jardin de Paris nevű szurrogátum frankófóbiát okozna még a románoknak is, pedig nekik Trianon egészen másról muzsikál. Röviden: igénytelen, lerobbant és koszlott hely. Állítólag francia a Patron, de ezt az fenntartással kezeljük: a vendéglő hagyományőrző módon a lehúzos helyi vendéglátás hagyományait követi. Egy repkénnyel befuttatott álomszép udvarban murvával felszórt talaj, mókás igénytelenséggel összeeszkabált pulttal. Konyha: t. bíróság, nem emlékszünk.

“ahol aztán tényleg minden echte francia”

És az árak. No, az ár/érték arányt már személyes sértésnek érezzük, inkább abbahagyjuk a beszámolót. Akkor már inkább a Meki, ott általában a kló rendben van.

cím: 1011 Budapest, Fõ u. 20 (a Vár tövében, a Lánchíd budai hídfőjétől két percre, a Francia Intézettel szemközt)

Nyitva: 12-24h
Telefon: 201-0047
honlap: www.lejardindeparis.hu

Tovább: est.hu, kocsmablogunk,

Magyar ebéd házhozszállítással és Sági Szilárddal

A multikulti évtizedei után átlendült az inga, oszt Sági Szilárd és a Cafe Mojito is beszállt a magyarságbizniszbe? Új idők nemzetiszínű ebéddel? Sági Szilárd a nagycsaládos papa és a szociálisan érzékeny jótevő szerepében. Persze, illegális a plakát, takarékos a jóember.

www.cafemojito.hu/

A Magyar Ebéd honlapjáról:

“Sokan tartják, hogy a világ szinte legjobb konyhája a magyar konyha. Mi, magyarok legyünk büszkék erre, de legyünk biztosak abban is, hogy a magyar konyha nem az egyik, de a világ legjobb konyhája!
Legyünk büszkék rá, hogy sok évszázados gasztronómiai hagyomány és kiforrott, sokszínű konyha a mienk!
A magyar ebéd csak arra vállalkozott, hogy azt kínálja Önnek, ami ebben az országban a legtermészetesebb kell legyen: magyar gasztronómiai hagyományokat, magyar ételeket, magyar alapanyagokat, magyar termelőket, magyar beszállítókat, magyar ízeket, magyar gondolatokat.”

Ps. Sági vadplakátjai ügyében is írtunk a Reklámetikai Bizottságnak. Ha bármilyen válasz érkezik a sóhivataltól, haladéktalanul közöljük.

A Dürer Kert hamburgere

Nagy és finom.

Kapcsolódó: Dürer Kert

Picanter a Rákóczin

Bringabáró ínyenckedik:

Nem vagyunk különösebben a konzumálási nacionalizmus/fogyasztási patriotizmus/protekcionizmus híve, de általában igyekszünk magyar árut vásárolni. Ha másért nem: a helyben termelt árut kevesebbet kell szállítani, tehát kevesebb szennyező anyag kerül a levegőbe etc.

A Picanter Delikát és Sonka Bárt minden “több magyar árut a Tesco polcaira” típusú patrióta gazdaságpolitikusnak szeretettel ajánljuk. Többnyire spanyol árukkal tömött bolt: 20 évvel a “rendszerváltás” után ideje lenne az igényességet ellesni a “Nyugattól” a nemzeti siránkozás helyett. Nem mellesleg magyarok a tulajok (Papas és Bea). 

A szlömösödő Rákoczi út füstködében egy kis csoda, egy csodálatos, elvarázsolt kis üzlet lapul: ez a Picanter. Elszaladt a klaviaturánk: a minőség oázisa. Igényesség, szépség, minőség. Barátságos, türelmes és hozzáértő eladók: mintha nem Magyarországon lennénk.

“Illatok, ízek, borok, jazz
A Picanter egy olyan hely, ahol beszélgetnek a betérő vásárlóval… Egy olyan hely, ahol a randi másnapján betérhetsz egy isteni capuccinóra és elmesélheted, hogy sikerült a randi.
Mindig mosolyognak az eladók, akik csinosak, édesek és frissek.”

Ezt csak megerősíteni tudjuk 🙂

Picanter Delikát
Cím: 1088 Budapest 
Rákóczi út 49
A büdös, poros Rákóczin, a Blaha és a Keleti között, parkolás a Köztársaság téren
www.picanter.hu
Tel: 2195583
info@picanter.hu
Nyitvatartás: H-P: 8-21, Sz: 9-21, V: 10-21

Ideje lenne Papas és Bea másik vállalkozását, a Szeparét is felderítenünk, a boltban látottak alapján nem lehet csalódás a bisztró. És a honlap…

Teapalota a Potalához

“A megszépítő messzeség egy kissé romantikus ökörörökségével küzd két évszázada a vallás- és néprajztudomány.” (könyvesblog)

Az 1001 tea és a Mozaik teázó közötti minőségi félúton. Coca-Colával felszerelve, de legalább nem lehet dohányozni-sörözni. Két szintes, több teremből álló zegzúgos vendéglátóipari egység, asztalokkal-székekkel, de a belső és felső szeparékban a földre tett párnákon lehet ücsörögni. Finom szendvicsek, a padlizsánkrémest vegák is fogyaszthatják (mi sem bántuk meg). A falfestmények (…). Beszélgetésre, lazulásra kiváló hely, első randira is megfelel. 

Tibet a wikipedián, a Potaláról

A “csillogó gyöngy” 3700 méter magasan fekszik, alapterülete több mint 360 ezer négyzetméter. Kelet-nyugati irányban 420 méter hosszan nyúlik el, szélessége pedig 300 méter. A főépület 13 emeletes és 117 méter magas, így ez a világ legmagasabb, palotákat, várakat, pagodákat, és templomokat magába foglaló épületegyüttese. A palota falait gránitból rakták, vastagságuk helyenként öt méter, külső részüket öntöttvas köti össze, hogy ellenálljanak a földrengéseknek. A házak tetejét aranyozott, gömbölyű fémszerkezetek díszítik. (csillogó gyöngy a világ tetején)

G. Serma Kft
Cím: 1066 Budapest, Jókai u. 20

TEA PALOTA A POTALÁHOZ
JÓKAI UTCA 20.
1066 BUDAPEST
Telefon: 354-14-53
Honlap: www.potalateapalota.hu

Első találkozását Maóval a dalai láma így írja le: „Nem sugárzott belőle semmiféle rendkívüli értelem, ám kézfogásunkkor úgy éreztem, valamilyen magnetikus erő közelébe kerültem. Barátságosan és természetesen lépett oda, mintegy ellentétben az esemény ünnepélyes jellegével. Úgy tűnt, hogy rossz előérzetem alaptalan volt… lenyűgöző személyiséget ismertem meg benne…” Ez utóbbit tucatnyi találkozás alapján fogalmazza meg a dalai láma, akit különösen megnyugtatott, hogy Mao „arra a következtetésre jutott, túl korai volna még a tizenhét pontos egyezmény valamennyi cikkelyének érvényt szerezni… Helyesebb volna a Tibeti Autonóm Terület Előkészítő Bizottságát létrehozni, amely ellenőrizné, hogy a reform üteme megfelel-e a tibeti nép elképzeléseinek” És azt is mondta az elnök: „Tibet hatalmas ország, csodálatos a történelme, régen még Kína jó részét is elfoglalta. Csakhogy mára lemaradt, s ezen akarunk mi segíteni…” Tendzin Gyaco bevallja: „Lelkesedést kezdtem érezni a Kínai Népköztársasággal való egyesülésünk iránt. Minél jobban megismertem a marxizmust, annál inkább tetszett. Végre egy rendszer, amely a mindenkit megillető egyenlőségen és igazságosságon alapul, s amely a világ minden bajára tud gyógyírt. Elméleti szempontból az volt az egyetlen hátránya a szememben, hogy ragaszkodik az emberi egzisztencia tisztán materialista szemléletéhez, amivel nem tudtam egyetérteni. Azok a módszerek is zavartak, amelyekkel a kínaiak eszményeiket meg akarták valósítani. Hajthatatlanságot éreztem bennük. Ugyanakkor kifejeztem kívánságomat, hogy a párt tagja lehessek…” (A TUDÁS 365 NAPJA)

Piac a Lehelen (Budapest)

Új szerző a csapatban! Ideiglenes neve Tündér Lala és lány és háromszoros hurrá :DDD

LEHEL CSARNOK ÉLELMISZER KERESKEDELMI KÖZPONT
Cím: 1134 Budapest, Váci út 9-15

NYITVA TARTÁS 2009. január 1-től.
A csarnok belső területén:
Hétfőtől – péntekig: 6 – 18 óráig
Szombat: 6 – 14 óráig
Vasárnap: 6 – 13 óráig

A METRO – szint területén:
Hétfőtől – péntekig: 6 – 20 óráig
Szombaton és vasárnap: 6 – 16 óráig

Jó dolog piac szomszédságába költözni. Egyrészt, mert tényleg kíméli a pénztárcát, másrészt, mert lehetőségünk van a választásra, hogy az akciós áron megkapható agyonrohadt banán helyett mondjuk valami normális sárgás-zöldes árnyalatban játszót vegyünk. Mellesleg baromira etikátlan dolog akciósan (értsd, olcsóbban, de nem fityingekért) kiárusítani a selejtet és a rohadtat, ezzel is arra ingerelve a kedves vevőt, hogy rúgjon bele még egyet amúgy is primitív lábakon billegő kulináris kultúrájába. Sokan azt mondják a Lehelre, hogy csalnak az árusok, többet mérnek, mint amit kellene, gyanítjuk ez mindenhol így van, ember és nem piacfüggő jelenség. Miként az is, hogy az őstermelő szekcióban a kendős mami, miután három portékának az árát meg mered kérdezni, elküld melegebb éghajlatra, ha nem veszel tőle semmit. Persze ezután nem is fogsz, nem a legjobb üzletpolitika. Gyakorlott, szinte napi rendszerességgel piacozó mániákusként összeállítottunk egy kis Lehel best of-ot, tanulmányt, hol mi a jó, a fura vagy a helyzet.

Csábító hús

A húsokról nem nagyon beszélnénk, azt úgy ránézésre választja ki az ember, ami frissnek meg jónak tűnik, csakígy a halat is, amiben a Lehel azért annyira nem bővelkedik. Középtájon van egyébként egy házityúkos-csirkés 

pult, ami nem minden nap működik. Szalámi és kolbász meg a felvágottnak nevezett izék terén a legfőbb opciót a főbejáratnál található pult adja (Robi Hús Kft), ahol szinte mindig van sor, meg néhány igazi magyaros jellegű bunkó eladó. Legutóbbi ottjártunkkor a nem túl vonzó kínálatból kiválasztottunk egy Budapest-szalámit, amit nem voltak hajlandóak dekára adni, egy fél rúd meg nem kellett, mert csak arra vártunk, hogy végre kinyisson a pihenőjéről visszatérő olaszos (Röfi Élelmiszer Ker. Kft), ami bal-hátul van. Az első pultnál a pápai virslitől akartunk egyszer majdnem-rosszul lenni, olaszéknál viszont gyakorlatilag mindent szerettünk eddig. 

Az olaszos kifejezés azt takarja, hogy vannak gyönyörű, óriási sonkáik, szép, érlelt penészes szalámiik, meg minden olyan kolbász, szalonna és 

egyéb féle, amire szívesen áldozunk. Próbáltuk: csípős olasz szalámi, édesköményes szalámi, szarvasgombás szalámi, Milano-szalámi (ami nagyban hasonlít a mi téliszaláminkra, csak jócskán olcsóbb), Toscana sonka, kolozsvári szalonna, parasztsonka (2400-ért kilója), mind-mind szépen vékonyra szelve, egészséges méretben, gusztusosan, nincsenek összeaszódva az egész napos állástól. Egyébként van még milliónyi lehetőség, a szarvasgombás kacsapástétomtól az egyszerűbb Ausztria-szalámikig, de mi megrögzötten a csípős olasz rabjai lettünk. Egyébként a metrószinten, az ún. kis piacon van egy Magor-bolt, ahol finom virslit meg mindenféle mangalicacuccokat lehet szerezni, fent pedig a svábnál lehet elég jó sváb parasztkolbászt venni.

Tejszféra

Sajt-téren a piacon talán Tejes Katica (?) a legjobb a galérián, ahol vannak normális francia és olasz sajtok, elég korrekt áron, jót lehet csemegézni, és itt kapható egy remek francia sós vaj, meg még néhány sózatlan változat is. Tejes ügyekben egyébként egy mini-franchise (talán Tejes Csemege) uralkodik főként a piacon, mindig vannak „akciók”, gyakorlatilag mindenhol lehet házi tejet is venni, mi a bejáratnál szoktunk, mert mindig elfelejtünk palackot vinni, ott meg palackoznak is, 200+40-ért, de van a jobb hátsó bioboltban is tej, meg egy ilyen bocis-rajzos hátsó tejes is van, az is teljesen rendben. Olasz vajat a svábhoz közeli tejesnél kapunk, amúgy tejföl, túró, körözött dolgában nagyjából kiegyenlített a verseny mindenhol, egyiknek sincs a legtökéletesebb íze. Középtájon ( a házityúkos mellett) van egy időszakos sajtos bodega, na, ott finom a magyar gomolya. Mi személy szerint a Nagycsarnokban fellelhető Cserpeséket bírjuk, itt joghurtot lehet kapni tőlük, a jobb belső tejesnél, akik árulnak szintén francia sajtokat, amelyek, egész elképesztő módon, alig drágábbak vagy egyenárúak a sokkal kevésbé hízelgő magyar produktumokkal.

Mag, fűszer, savanyú, zöldség

Vannak magos standok, koktélcseresznyétől a cukrozott gyömbéren át őrölt mogyoróig vagy birsalmasajtig mindent lehet találni, nagyjából egy áron mozognak. A távol-keleti ízek kedvelőinek pedig két fűszer-csemege is van, egy a kispiac bejáratánál, általában ott vesszük a háztartási célokra alkalmazott olívaolajt, a szárazcuccokat, mint a kuszkusz, a barna risz meg ilyesmik, pedig fentebb, jobbhátul, ahol vannak kimért fűszerek is, de mindkettőben találni zacsis szárazfűszert is. Friss zöldfűszert a piac közepén lévő szekcióban árulnak, van mindenféle, elég jó kaliberűek, és azoknak, akiknek rejtélyes módon mindig kinyiffan a cserepes fűszernövénye (mint pld. nekem), zacskóban kellemes mennyiségűt lehet választani az adott növényből 350-ért. Amúgy a balszélen található savanyúságos bódéban is lehet néha egy-két fajtát, sőt még tölteni való tormalevelet is árultak szezonban. Ott minden megvan, ami a savanyúságrajongók szükségleteit elégítheti ki. Apropó, van egy mézes bódé is elől, az meg mézimádóknak jöhet jól, mi a gesztenyemézzel indítottunk ott, és nála is maradtunk. 

Zöldség téren a középső szekció erősen ajánlatos, ott vannak az őstermelők, a nénik, bácsik (köztük egy mindig igen szépen öltözött, jólfésült idős úriember, akinek a látványától is mindig jókedvünk lesz), lehet venni szépséges narancsszín tököket, fillérekért bébicéklát vagy csicsókát, ami ugye nagyon ajánlatos cukorbetegeknek és diétázóknak. Egyébként a piacozás nagy előnye az is, hogy az ember figyelmét sokkal jobban a szezonális alapanyagokra koncentrálják a termelői standok. Zöldség-gyümölcs téren érdemes bóklászni, ami a legszebb, azt megvenni, nagyjából minden beszerezhető, de mondjuk gránátalmát ritkán látni, és persze a tavaszi-nyári gyümölcsök is ritkák most.

Süti

Mielőtt a Lehel vonzáskörzetébe telepedtünk volna, a Lipóti Pékség volt a favorit, amit a mai napig jónak tartunk, de van egy legalább ugyanolyan jó hely, a Sváb Pékség. Ez a kis piacon van, és árulnak valami zseniális alpesi zsemlét és kenyeret, aztán rendszeresen fogyasztjuk a teljes kiőrlésű tönkölyzsemléjüket vagy a pur-pur névre hallgató tönkölyös-diós kenyeret is. Egyébként fillérekért lehet venni az egészséges kenyérárut, ami ritkaság mindenfelé. De jó a kakaós csiga, a bécsi briós (ha ez a neve, egyébként egy mandulás-vajas briós) vagy a tönköly tökös-mákos rúd is. (Persze ezeket nem mi kóstoltuk.)

Egyébként a Lehelen szinte mindent lehet kapni, ami kell, vagy nem kell az embernek. A galérián vehetsz háromrétegű, puha és illatos klotyópapírt a bolti ár alatt, meg teamécsest, de igény esetén még kínai táskát is. Persze piálni is lehet a talponállóknál, de a csövik általában kint maradnak a vonzáskörzetben. Van egy boros bódé is, ami alighanem etyeki borokat csapol, és amiről az hírlik, hogy a jót (persze relatív, hogy kinek mi a jó) kóstoltatják meg veled, aztán meg romlott lőrés palackot sóznak rád. A kiszolgálás pedig mindenhol változó, a sváb pékségben például imádjuk a hölgyeket, de leghátul bal oldalon a bunkó zöldségeshez meg vissza nem megyünk soha ezen a világon, mert volt képe azt mondani nekünk, hogy nem rak vörös saszlát is a zöld mellé, csak ha veszünk ráadásnak még abból is, mivel ezen a piacon (de higgyük el) senki az égvilágon nem tenne meg annyit a kedves vevőnek, hogy kicserélje azt a kurva fürt szőlőt.

ajánlott kattintások:

Lehel-csarnok története
A LEHEL CSARNOK 2002 február 8-án nyitott a régi Lehel Piac helyén. A Csarnok 43 000 négyzetméter területen működik, ebből az elárusítóhelyek területe közel …

Fűszer és Lélek zsidó konyha: Soha többé Lehel piac!
Lehel piac, ma betelt a pohár! Már többször morogtam a Lehel piac (Lehel csarnok ?) miatt, hogy becsap a magárus, hogy büdös a hús, hogy bunkó az eladó, stb. …

Index – Piackalauz romantikusoknak (2004-ből)
A Lehel piacon szemtanúi lettünk egy horrorisztikus jelenetnek is: a halbolt csinos, húszéves eladója nagy szakértelemmel kiemel egy nagydarab, …

Belváros: Építészeti handabanda a Lehel téren