Archive for the ‘Purim’ Category

Idén is volt zsidó farsang, a purim (5769: 2009. március 9–10). Ilyenkor a hagyományőrző zsidók hagyományosan tökre isszák magukat, állítólag örömükben. A Corvin tető – Sirály – Kuplung – Ellátó – Szimpla – Szóda zarándokúton végigvonulva, az éles szemű megfigyelőnek feltünhet, hogy némely zsidó polgártársaink ezt a haladó hagyományt (lásd. tökig berúgni) az év minden napján ápolják 😀

Következzék egy kis Sagschon, kissé megkésve:

Mindenkinek kiporciózott szabadság. Egy kortynyi, két hörpenésnyi. Ha ezek az ijedt lélegzetek összeadódnak idedöngicsélne az éjn szóf rejtekzúgából az esthajnalcsillag. a műre a párás lehelletű lepecsételés. A kisördögre a mikulásangyal.
A leosztás adott. Aztán a sarokból valaki elindul a nyerőszérián, betromfol, mire a másik félti ütőlapját, a harmadik betliz, a negyedik erre bepasszol. Míg egy viszi a partit a többi retirál. A megváltás nem légy, amit egy ügyes kéz lefog, és amíg csak egy, mindig egy, aki nem üresbe markol, addig ez a rundó pereg szépen tovább.

Zümmögés jobbról.
A zümmögésre elkrágogá magát Sagschon, ki nincs szokva egy hokedlidöccenőnél többre szabott álmokra.

Zümmögés balról is. Illanásnyira. Aj haj – sóhaj (libbenés). Döngicsél törődött homlokán Sagschonnak egy ajvéhajnyi sunyi gondolatárnyék. Marékból ki, fülbe be. Ej hej, altisál… Mi is? Mi más? A másiáh… a mesüge mojschijah… ujvujjuhuhjuh… Hát miért nem gyün? Most lenne kanaszta, volát, szerencsés lapfordulás. Koriander és lencse. Konyhadohban guruló gólesz és bádogcsillaglajtorja a köldök-tifereszből minden szfiró felé. Gömbbé görbülö könyék és köröm. Ökölbeszoruló szűk hamuszín homlok. Még egy és rá még egy köhintés. Félig a torkonakadva, félig azájpadláson. Megint a nyüves keserű nyálragacs, nehéz lélegzet, az a hörgősgyomorban forgó makacs pamacs. Csapongó rögeszmeszikornya könnyedén bukdácsol a kávéfoltos abroszon.

– A szabaccság? Heh? – kuncogja fel magában Sagschon

Sagschon előkap egy paklit. Passziánszt vet. Hamar elakad, mert nincs ászhoz forgó lap.
Visszabillen, a feje asztalt kolcol, álmában még blattol, aztán hortyogás cikóriaszagú abroszon.
Mikor felébred, hitetlenkedve méregeti a homlokára ragadt pik királyt.