A fél város elsötétedett pénteken, beázott az áram, meghótt a kockafejű barát, de az atombiztos internet is hátast dobott. Az emberek előbújtak sötét odvaikból és beszélgetni kezdtek a szomszédaikkal.
Nincsen égszakadás baleset nélkül: totálkárgyanús koccanás az Üllői és a Ferenc körút kereszteződésében, mentőre nem volt szükség. Allah nagy, a sofőrök közveszélyesek.
Anyád! Szopj le! Köcsög! – mondta az úrvezető. Nem volt teljesen világos előttem a helyzet. Ha szerinte, szexuális orientációmat tekintve, meleg vagyok (és ez az adott szövegösszefüggésben pejoratív módon jelent meg), akkor miért kezdeményez orális szekszet velem? De érvelés helyett úgy viselkedtem, ahogyan Isten, haza, család ilyen esetben elvárja tőlem: elővettem a Brutált, ami egy tekintélyes méretű biciklilánc. A vita ekkor hirtelen véget ért, a chauffeur gázt adott és kékes kipufogógázt hátrahagyva elhúzott a vérveresbe.
Bringaút helyett bringasávot, bittebitte! Egy bicikliút minden statisztika szerint megnöveli a baleseti kockázatot, mert a bringás nem halad együtt az autóforgalommal. Elsodrásos baleset kevés történik, viszont annál többször csapja el a bringaútról érkezőt a kanyarodó autó.
A veszélyes bringaút kategóriában egyik legveszélyesebb a Kőbányai út, a Horog utcai kereszteződésben már halálos gázolás is történt (vétlen bringással). Sajnos, a tavalyi Ghost Bike állításkor nem tudtunk kitekerni, csak most sodort arrafelé a sors, oszt körbefotóztuk a környéket. A bringához csatolt női cipők láttán felfedeztük, hogy még nekünk is van szívünk: elfacsarodott.
“Végtelen kínom sikolyt tapaszt az égre
Harangok hangjára, madarak reptére
Lelkemben érzem a Föld minden fájdalmát
Kínoknak kínját, a tétlenség átkát
Mögöttem egy hang, egy sohasem hallott zsoltár
Halálos sebet ejt könnyektől edzet lelkemen
…
Én alkottam, teremtettem,
Vérben szültem, könnyben temetem,
Remegő kézzel, lehajtott fejjel
Az elmúlás ágyát reszketve vetem meg…”
(Christian Epidemic)
Kapcsolódó: a baleset fotón, a ghostbike 2008.04.24-én,
Budapest Blog 