Lehel Csarnok: építészeti handabanda

LEHEL CSARNOK ÉLELMISZER KERESKEDELMI KÖZPONT, Cím: 1134 Budapest, XIII, Váci út 9-15, Újlipótváros, NYITVA TARTÁS 2009. január 1-től, Hétfőtől – péntekig: 6 – 18 óráig, Szombat: 6 – 14 óráig, Vasárnap: 6 – 13 óráig www.lehel-csarnok.hu

Nézzük a Lehel téri Vásárcsarnokot és sírva röhögünk. Ezt is elqúrtuk.

Itt a Nemzeti Színház, a giccsbe hajló fideszes hótunalom eszdéeszes párja: a Lehel téri Csarnok, a hisztérikus handabandázás építészeti megfelelője. A XIII. kerület beruházásában megvalósult csarnok építészi melóját Rajk László, az európai hírű SZDSZ-es politikus kapta meg, természetesen szigorúan szakmai alapon. A mucsaizás és szakmaizás hazai bajnokai, a rendszerváltó néhai harcos antikommunisták itt megmutathatták, h mi lapul az ejrópablabla mögött. Tessék.

Állunk az épület előtt és fogjuk a fejünket.

Úgy véljük, a nyelv ennek az épületnek a leírására nem igazán alkalmas. Leginkább hangutánzó szavakkal lehetne az épületetben testet öltött agyrém lényegét visszaadni: juhéééé, zdurr, zhiuzhiu, oááááh, rutyttyutyu, srutty, purc, platty.

Ilyen nincs és mégis van: Rajk leadta elemzésra a pszichológusának a ceruzafirkáját, de a galád lélekkurkász grafolízis helyett kibaszásképpen továbbpasszolta egy építőbrigádnak, akik a hagyományos pálinkafogyasztást LSD-vel keverték. Megnézték, vállat vontak és megvalósították 3D-ben a firkálmányt.
Lendületes egyenesek törnek meg hirtelen, nagy nekiiramodások és hullámzó felületek. Minden dől és hajlik, bizonytalanságérzetet keltve a boldogtalan szemlélőben. Girbegurba és krixkrax. Barokkos cicomák, mindez piros-sárga-kékben, rikító/eleven/vidám színekben pompázva. A román trikolór, egyben Budapest színei:D A semmiben lebegő lépcsőházakat és a lendületességet egy súlyos abroncs, amolyan koronaszerűség tolja lefelé, egy kis extra nyomasztással, egy kis klausztrófóbiával ajándékozva meg az erretévedőket.

Én be? Oda?

Megkaptuk a Pompidou Központ idétlen, szánalmas, provinciális mását, a mucsai politikus ejrópai elkötelezettségét bizonyítani hívatott építményt. Széles látókör helyett maga a Mucsa ölt itt testet, akarnokság, majmolás, utánérzés, pózolás, sznobizmus, faszkorbács.

Közelebb menve meglepve tapasztaljuk, hogy az “ellenzéki” évek sűrű évtizedei alatt Rajk elmúlasztotta az építőipar fejlődését követni. Technikai szintjét tekintve ez az épület lazán felépülhetett volna már a 70-es években, a felhasznált anyagok és technikai megoldások leginkább Ceausescu falansztereiben köszönnek vissza: olcsó, hegesztett csőkorlát, szögvas, ócska rácsozat, csupasz beton és fémoszlopok lemeszelve. És a kirakat meg a nyílászárók! Ezeket a fajtájú, vastag fémkeretes nyílászárokat a rossz hőszigetelési tulajdonságai miatt már a romániai épületeken is rég lecserélték, még a múlt században: itt meg a XXI. század elején épült meg a silányság és az energiapazarlás mementójaképpen. Áááá, hagyjuk, ez van, el lehet menni.

Radikális eklektika? Ehhez az avíttas, nyomorúságos izzadtságszaghoz képest a Skála a Nyugatinál egy progresszív épület.

Tekintse meg képeinket.

Kapcsolodó bejegyzésünk: Tündér Lala a Lehel téri Csarnokban
Kattintásra érdemes: építészfórum, rengeteg kép

További építészeti mocsárkúszás: Kogart Ház, Vezér úti shállálálá, Fehér Ház, Hattyúház