Jelen bisztró és kocsma: nem occsó

Nagyobb térképre váltás

1. gyorsbüfé; pult melletti fogyasztásra berendezett, meleg ételeket, frissensülteket is kiszolgáló vendéglátó üzem
2. falatozó
3. Franciaországban: kisvendéglő, kiskocsma

Rejtélyesen népszerű,visszhangos hodály. Drága is, baszomszájba.

A rejtélyek megfejtését kezdjük „Hans” kilétének fölfedésével. Az évtizedek óta Budapesten élő holland jazz-pozanos, illetve kocsmáros – teljes nevén Hans van Vliet – a pesti éjszaka meghatározó, immár fogalommá vált alakja, akinek olyan legendás kocsmákat köszönhet az alternatív kulturális élményekre és jó sörre szomjazó városi ifjúság, mint a 6tusi Kápolna, a Castro Bistro, az V. Bejáró vagy az Ellátó (meg a Pótkulcs / a szerk.). Legújabb vállalkozása, a Corvin áruház aljában található Jelen kocsma két szerelme, a jazz és a vendéglátás találkozását testesíti meg (már a berendezés és valamennyi plakát is a zene körül forog), s nem véletlen, hogy a programok meghirdetése nélkül is mindenkihez eljut a hír, ha jó koncert lesz Hansnál. (www.mymusic.hu)

Triple Crown: egyszerre befosni, okádni és behúgyozni. Az In-Kal egyik tulaja Gyurcsány sofőrjeként pitizett, h a jól tejelő állami csőcstől nehogymá elzavarják. Valamelyik évben az Inkálos gecik fejére omlasztották a főhadiszállásuk sátorponyváját az egyesült punk-szkinhed banditzák a Szigeten. Azóta konténerekben laknak a feketébe öltözött erősemberek. A régi szép időkben majdnem volt egy jó kis tömegverekedés a Közgáz Klub mellett a Waltonos és az Inkálos gecik között, de aztán felosztották a piacot: a Waltonosok a koncertekkel foglalkoztak, az inkálosok meg az állami pénzek lehúzásával. Ezek a zsidók nemzetközi vizeken kalózkodnak? Lelőtték a törököket, akik meg akarták védni a helikopteres kalózoktól a hajójukat. Szép, mondhatom. Miért nem szerepelnek inkálék a Top 100 gazdag listáján? És ki lehet húzni minket róla, rókakóma? Vajon megroppannak a Finesz győzelmétől? Mehetnek Szlovákiába, baszki. Adj egy slukkot. Az Első Emelet törpicur Berkes Andrása hatalmas terepjáróval közlekedett, jól megszedte magát a Postabanknál ő is. Kisgeci. Készítsük el Európa legmélyebb műemlékét. Uveglap, alatta gödör, sejetmes fények, lefelé a végtelenbe, időnként fény-árny játék. Benyalnák a népek, hidd el. Állsz a végtelen fölött, baszom. Slukk. Tarzan volt a világ legrosszabb énekese, baszom. Szerinted a Republic vagy a Kispál a nagyobb szar. Nincs sublerom, csak géppisztolyom. A Republic is ritka nagy nyalógép, de még nem kaptak Kossuth-díjat. A kelet-ejrópaiak mindig csikkig szívják a cigit. Ezt külföldi túráimon figyeltem meg. Én is, persze, drága, baszki. Dőzsölünk, mint egér a Tescoban. Szegény, mint a Baumax egere. Húzná belé Gergényi a Gyurcsánytól szaros faszát. A thaiok bottal törlik a seggüket, a moshavban jöttem rá. Találtunk szaros pálcikákat, de papírt egy darabot sem. Ezek bottal jártak vécére, baszki. Hős annyira berúgott, hogy a kocsma másik végéből dobálta a százasokat a zenegépbe. Erősen optimistára itta magát, reménykedett, hogy beletalál a résbe. Azt hiszem, Májkel Dzsekszonra itta magát. Egyet szól, kettőt kap. Gergő, a szuiszájd öneltemető sírt készített. Teljesen automatát, nagyon ötleteset. Ördög volt a gyereke, megszökött az óviból is, porázon tartotta a ház körül. Kiásta a sírt, fölé ponyvában földet szerelt, h el svunggal is temesse magát. Persze, miután bátorra itta magát a gödrében fekve, megjött az életkedve és előmászott egy újabb üveg páleszért. Mikor láttál utoljára kaszáspókot? Lehet, h kipusztulóban vannak? Kertitörpék helyett kertizombikat kéne gyártani. Gipszből vagy műanyagból. Esetleg beszélnének és világítanának, minden újgazdag farok venne. Járkálhatnának is, miért ne? Hű, micsa punci, két lábon járó gecicsapda. Ismertem egy metálzenészt, aki 10 éve nem volt nővel. Nagyon durva zenét tolt, baszki.

Valakinek megtapiztam a Muladhara csakráját (más nevén gyökércsakráját). Kiskertész bloggerszomszéd meghúzta az asztalra kihelyezett tequilas üveget, sodort, majd nekifogott megszerelni a falra szerelt lámpást. Persze leverte, amivel végképp elkeserítette a személyzetet. Szöszi csávó közölte, hogy ő az üzletvezető, menjünk vagy rendőrt hív, de nem tudott meggyőzni bennünket.

Jelen Bisztró (vagyis van kaja)
cím: Budapest, Blaha Lujza tér 1-2, VIII. ker., Hungary
(A Corvin épületében, de bejárat a Márkus Emilia utcáról)
Nyitvatartás: hétfő – kedd:11-02/ szerda – péntek: 11-04/ szombat: 16-04/ vasárnap: 16-02 Asztalfoglalás: tel. 06 20 344 31 55; Összes program ingyenes!

régebbi képek:

inkább nézzétek meg az El Ministro című spanyol némafilmet (1930), nagyon tanulságos:

Közeli helyeken: Stáhly pince (olcsó és szkín) + Keret (családias, mama könnye)

+ egy kis zene
Serge Gainsbourg chante “J’suis snob” de Boris Vian

Az Alfa Money Kft bódéja

obst, gemüse / zöldség, gyümölcs

Bódévárost építünk.

Világvárost építünk, etc.

Minőségi ajánlat a környéken: Picanter

Legyen Ön miniszterelnök (állásajánlat, toborzás)

Dugj meg (erotika meg ilyesmi a metrón)

Sagschon következik, a “negyedóránként egy újabb novellával a dolgozó népért” mozgalom alapítója, direktorja és tagsága.

Ismerjük messziről azt nőt, inkább csajt, a hirtelenszőkét, aki mindent megfigyel, s tudja, mert magakörül látja, hogy a metrón, ahol kerülik az emberek egymás tekintetét, ott olvasni hasznos tevékenység a még nem öreg, de már nem csitri korosztályabélieknél, mert levezeti a stresszt; a könyv képes távolságba helyezni, kivonódni a környezetből, nézegetése tiszteletébresztő békés tevékenység, a meditatív védőaurába burkol, s mint ilyen az imával rokon, addig baj nem érheti az embert, amíg olvas: tudjuk, Hamlet sem szúrta le az imádkozó Poloniust, nem igaz?

Akkor  miért pásztázzák, vetkőztetik kutakodó tekintetek, finoman, markolásszák a combját amiről tudja, hogy még jó; néhány a mellét is, de a legborzasztóbb, hogy az a bizonyos, nálánál egy pár évvel fiatalabb, olyan bunkószerű, szinte még gördeszkás típusú cinikus nagypofájú kölök nem restell egyenesen beszólni gúnyosan, úgy hogy más is hallja. Mi a frász ütött ebbe a városba? – gondolja szőkén, szomorún, hogy már olvasás közben is frusztrálódik; nem elég, hogy az ülés is büdös, meg pici szorongó lüktetés a klausztrofóbiától, ami mindig elkapja őt a metrón, és ami nem vészes, főleg egy barinőjéhez képest, aki képtelen lemenni a mozgólépcsőn és a Corvin-tetőre is gyalog jár. Egyre közelebb arcátlankodnak arcok, zavarbejtő a figyelem, gunyorosodnak a tisztességesforma tekintetek is, mintha kilöknék, nem vele lennének, pedig ő olvas, ő művelődik, ő része a civilizált nagyvárosi akváriumnak és nem ezek… eh… kár is erről beszélni….. Mígnem egy jóindulatúbb arc a szemével jelez, mintegy a könyvre bök. Mi van? – gondolja az arany tincsek alatt és fordít a könyvön.

Eléfötrődik az öles véresbetűs cím: DUGJ MEG!

Ja?! – száll ki belőle az álnaív meglepetés, és mint akit lebuktattak, lassan táskájába ejti a könyvet. Kicsit ettől bakfisnak érzi magát, csak nem tudja eldönteni, hogy ennek örüljön vagy szomorkodjon. Nem baj, majd odahaza csomagolópapírba rejti a borítót és akkor semmi baj nem lesz. Micsoda álszent város – gondolja magában – ahol nem lehet egy szó miatt nyugodtan olvasni. Ettől megnyugszik: már nem érzi magát hibásnak. Alábhagy a szívdogogás, még egy levegővétel és a Blaha Lujza tér következik.