Mindent a kedves olvasóért: hétvégi paranoia és összeesküvés-elmélet
Nem tudok szabadulni attól a tévképzettől, hogy az osztrák cégek szándékosan teszik tönkre azt a várost, hogy esélyünk se legyen a regionális vezető szerepért a Béccsel folyó versenyben. Az Epamedia (Raiffeisen Bank) teleszemeteli Budapestet óriásplakátokkal, a Raiffeisen Bank lerombolja Budavárát, a Strabag meg szándékosan szétkúrja a világörökségünket, hogy az UNESCO elvegye a rangos címet. Nem tudjuk elhinni, hogy kétmilliárd forintért ezt a hihetetlen gányolást, amit a Duna-parton, az Alsó Budai rakpart támfalánál barmoltak, az nem szándékos. Ez a támfal a budapestiek arculköpése, jó sok közpénzért, az Ön és az európai adófizetők pénzéért. Az elkúrt rakpart külleméből ítélve a Strabag nemcsak drága cég (oh, vegyük meg kilóra a parlamenti pártokat), hanem szimplán hülyék gyülekezete: nem értenek az építőiparhoz.
Készítettünk néhány száz fotót a helyszínen, tekintse meg velünk és csikorgassa a fogait. Ezt a drága szart rá kellene borítani a Strabag vezetőire meg a politikus csicskáikra. Amúgy is javíthatatlan az egész tákolmány, le kell bontani, a megkövezés az esetükben ráadásul stílusos is lenne.
Az alábbi szöveget az MTI-től loptuk, köszönet nekik. Habár mi is elfáradtunk az Akadémiára a Budapest Világörökségért Alapítvány (PRO BUDAPEST Világörökségi Összefogás, Rehabilitációs Kerekasztal) által tartott sajtótájékoztatóra, erősen elkésve, félidőben érkeztünk. Az sajtótájra talán visszatérünk, nagyon szimpatikus emberek hatalmas felkészültséggel.
MTI:
A Margit híd budai lábánál lévő rakpartot a történelmi hagyományoknak megfelelően kell felújítani. A munkálatok eddig leginkább a túlzott takarékosság jegyében zajlottak, holott 2 milliárd forint áll a Strabag Zrt. és alvállalkozói rendelkezésére. Spóroltak az építőanyagon, és építész tervező nélkül építkeztek, ami “szakmaiatlan megoldás” – mondta.
Hozzátette: a felújítás nem felel meg az UNESCO elvárásainak sem, mert a világörökség részét képező műemlékek sérültek, holott a financiális és időbeli feltételek adottak a megfelelő színvonalú munkának. Szerinte háromnegyedét kell újraépíteni.
Molnár Sándor, a Kőfaragók Ipartestületének alelnöke kitért arra, hogy a kivitelezést szakmai és esztétikai szempontból vizsgálták egy négytagú delegációval, ennek eredményeként írtak erről egy tanulmányt. Ebben megállapították, hogy a beépített kövek lebontása nélkül nem lehet újjáépíteni a rakpartot, mert “nincs az az ember, aki ezt a falat tisztességgel át tudja adni”. Az idegenforgalmat is befolyásolja ennek a falnak az állapota, mert a turisták szeme előtt van – tette hozzá.
Osgyáni Vilmos restaurátor közölte: a Bem rakpart a Margit hídtól 200 méterre délre és északra lévő szakaszát bontották le és építették újjá, eközben a támkövek egy része eltört, illetve már törött állapotban állították be azokat a falba. Szerinte kérdéses, hogy a burkolati rész így hogyan állja ki az idő próbáját. A legalacsonyabb szakmai kitételeknek sem feletek meg a kivitelezők, amikor állvány, zsinór- és vízmérték nélkül építkeztek alkalmazottaik – hangoztatta.
Korompay Katalin, az alapítvány főépítésze rámutatott: a 31 és 43 centiméter közötti vastagságú kövekből álló sorok minden egyes tagját ugyanoda kellett volna visszatenni, ahol az eredetileg volt, de nem ez történt. A kiálló, a sorba nem illő köveket spórolásból lefűrészelték, amit szakszerűtlennek ítélt. A kivitelezők az előírt tervtől is eltértek – vélte.
A Margit híd rakpartja újjáépítésének beruházója a Fővárosi Önkormányzat, amely 15 százalékkal járult hozzá a kiadásokhoz, 20 százalékot az állam, 65 százalékot az unió – pályázatok útján – vállalt magára a költségekből.
A Budapest Világörökségéért Alapítvány nyilatkozata.
A világörökségi Duna-part tavasszal induló javításával elhárulhat a szennyvízprojekt uniós támogatását fenyegető veszély
forrás: mti
Két fontos eredményt hozott a Budapest Világörökségéért Alapítvány (B.V.A.) januári sajtótájékoztatója, amelyen a világörökség területén felépült kő partfal hibáiról és a 15 milliárd forintnyi uniós támogatásnak az Európai Bizottság határozata értelmében való veszélybe kerüléséről tájékoztatta a médiát.
A problémáról most értesült nyilvánosság éppúgy a világörökség oldalára állt a partfal kijavítása ügyében, mint a beruházó Főváros képviselője és a Világörökség legfőbb állami felelősei.
A fővárosi beruházótól ígéret hangzott el a sajtónyilvánosság előtt arra, hogy áprilisban megkezdődik a kőfal kijavítása, amelynek célja “a világörökségi szempontoknak megfelelő, eredeti állapotával azonosan kinéző partfal kialakítása”. Az az álláspont, hogy ehhez “csak a kőburkolat korrekciójára lehet szükség, a súlytámfalat biztosan nem kell megbontani”, nemcsak a kinézet, hanem a kőfal valódi javításának lehetőségét tartalmazza.
Hogy a tavasszal újrainduló munka minél jobb színvonalon és jól előkészítve folyhasson, a B.V.A. a közeljövőben egy sajtókonferencián ismerteti a különböző értékeket sértő hibák természetéből következő javaslatait. Kéri ehhez a sajtó továbbra is tárgyszerű, felelős tájékoztatását és a nyilvánosság támogatását a világörökséghez méltó eredmény elérése érdekében. – A sajtókonferencia időpontját a média útján teszi közzé.
A dunai panoráma világörökséggé nyilvánított értékeinek megőrzését – mivel kivételes, egyetemes jellege miatt az egész emberiség számára pótolhatatlan – itt az Alapítvány kezdeményezésére az UNESCO és az Európai Unió egyaránt megköveteli.
Az Uniónak a régivel azonos új kőfal megépítéséhez kötött fizetési feltétele Budapest panorámája szépségének visszaállítását írja elő a projekt magyar felelőseinek. Ez a szigorúság maga is egy rendkívüli uniós támogatás, amely rászorít saját érdekünk szolgálatára, ha mi magunk elvétenénk a célt, hogy a Főváros, amelynek törvényi kötelezettsége van a Világörökség védelmével kapcsolatban, és a Magyar Állam, amely nemzetközi egyezményben vállalta a világörökségi értékek megőrzését, közös projektjükben ne rongálják azt.
A budai rakparton, a bicikliútnak kinevezett keskeny sétányon (biciklijárda, gyalog-bicikliút) 
Harmadik nemzedék (1990-es évek)
A rakparton sétáltunk, sétálgattunk, a Dunai Betonvályú budai oldalán, a Margit hídtól a Szabadság hídig, hátha jobb lesz tőle a világnak. Ott, a távolban, az autoáradaton és a füstködön is túl, az a hatalmas vízfelület: ott a folyónk, a Duna. Megközelítése csak dugó esetén lehetséges, mert az autósok a zebrát valami street art alkotásnak tekintik, egynek a környéket borító többi graffitiből.
Ahol fáknak kellene nőni, árnyat adva a sétányon andalgó szerelmespároknak, a hazai fogyasztók riasztó létszámapadását csökkenteni hívatott munkaerőknek: nos, ott csupán haladó és parkoló autók nőnek. Oxigént adó fák helyett helyett bűzzel, zajjal, zsúfoltsággal, tüdőbajjal, rákkal és egyébb civilizációs ajándékokkal. Ahol kiülős kerthelységekből lehetne a tágas teret csodálni, ott is autók vannak. A város látványos önpusztítása, motorizáció mindenek fölött: Budapest 30 évvel az európai trendek mögött lemaradva, gyáván behódolva az autók inváziója előtt. Tudjuk: .jpg)
Reméltük, hogy valami változik a budai oldalon, a Duna-parti főgyűjtőcsatorna építése alkalmából. Egy kis forgalomcsillapítás, tehermentesítés, korlátozás. Talán pazaroljuk a teret: például a helyenként máris 4 sávossá szélesedő-nemesedő Budai Alsó rakpart és a Bem rakpart a Batthyány tér és a Margit híd között már 8 autósáv összesen, a lakhatóságot tekintve feladott, füstben fuldokló, bedeszkázott kirakatú Fő utcát nem is számoljuk hozzá. Budapest luxusa: autópálya működik Budapest turisztikailag egyik legértékesebb részén (a nyomorult helyi lakosokról most inkább nem szólunk, ők is inkább autózni szeretnek a jelek szerint: ellenkező esetben már rég az úttestre feküdve akadályoznák az önpusztítást). A Margit híd és az Erzsébet híd közötti partszakasz Európa egyik legszebb turisztikai övezete lehetne, seperc alatt lenyomhatnánk Londont és Párizst a macskapisinyi Temzéjükkel és Szajnájukkal. Hatalmas tér, ahol a szállodahajók és a hatalmas sörteraszok között hömpölygő tömeg költhetné a pénzt..jpg)
Autók parkolnak a járdán is, a megmaradt sétány gyalogosaira meg ráeresztették a bringásokat, hadd élvezzék a sétálgatást (Demszky Gábor a sajtó előtt parádézva, egy nagyvonalú gesztussal kinevezte bicikliútnak a sétányt, a bicikliútépítési statisztikákat javítandó, valamint az addigi exlex gyakorlatot szentesítve). Ezt az képmutatást jónéhány jóérzésű bringás olyannyira gusztustalannak találta, hogy a Batyi tér és a Lánchíd közötti szűk járda helyett inkább a villamossíneken tekert, a megszeppent gyalogosok riogatása helyett. Pedig módfelett hajlamos a biciklikerék a villamospálya réseibe beszorulni, kipróbáltuk 😀
Budapest Blog 