A hamiskás mosolyú Verók István birodalmában, a VI. kerületben vagyunk. A csőd felé tántorgó, lepusztult Skála előtti aluljáróban még pezseg az élet, kurvák, csövesek, csencselők, előre. A felszínen maró húgyszag, a látványos szőkökutak és a “forgó” fényóra, gyerekkori ámulásunk-bámulásunk tárgya már nem működik, szétrohadtak. Az lopással elfoglalt európai értékeket védő harcban a kerületi MSZP-SZDSZ koalíció nem tud ilyen apróságokkal foglalkozni. A nagyvonalúan szellős aluljárót már a rendszerváltás után birtokukba vették a kiskereskedők, apró boltot tucatjai nyíltak, amolyan mini Balkánná dzsumbujjá változtatva a szockó Magyarország egyik presztízsberuházását.
Hely már nemigen maradt a “bódés” kiskereskedelem terjeszkedésére, de az egyik élelmes csókosnak sikerült a maradék közterület egy részét beépítenie.
A lépcsősort, ahol gyakran ingyenes koncertekkel szórakoztatták az arra haladókat ráérő hittérítők, mára elfoglalta egy újabb bódésor, eufemisztikusan “Zöld Pont bevásárlóközpontnak” nevezve magát. Cséndzs mani, Subway, harisnyabolt és nyelőgépekkel kombinált kocsma: bizonyára égetően szükség volt ezekre, a maradék közterület feláldozása árán. Az engedélyt bizonyára a nagy misztifikálás-ködösítés jegyében arra adták ki, hogy a bódék nem foglalnak el közterületet, hiszen a tetejükre telepített bozótos tulajdonképpen megnöveli a zöldterület méretét. Ja. Tekintse meg a szögesdrótos, hangulatos függőkerteket, a pitiáner városképrongálás és gátlástalan átbaszás emlékművét. Mi áttelepítenénk az egész bódés kócerájt Verók István lakásában. Az ügyben érdeklődünk, szaglászgatunk: sztéj in tács.
Ajánlott: mikor a tolvaj a náciktól félti a várost, a Károly körúti bazársor bontása