A budapesti díszburkolat-választékról erősen érik egy gyűjteményes posztunk (a különbözőség és a szar minőség gyönyörködtet?), de azt hiszem, tudok újat mutatni. Díszburkolat kavicsból (Bergamo, Olaszország)
Archive for the ‘Bergamo’ Category
Kavicsos díszburkolat
Posted: február 28, 2010 in Bergamo, blog, díszburkolat, Italy, kavics, kulé, OlaszországGulasch con polenta
Posted: február 28, 2010 in Bergamo, blog, gasztronómia, gulasch, gulyás, Italia, Italy, kukoricakása, Olaszország, Váncsa IstvánIlyen étel márpedig nincs, gasztrorovatunk belecsap a puliszkába: gulasch con polenta. Á, jó lesz ez a macskazabálóknak, gulyás puliszkával, az. De ha egy kicsit megkaparjuk a felszínt, akkor azzal a meglepő infóval találkozhatunk arcba, hogy gulyás sincs. Tudjátok, amit a gulyás a gulyából készített. Az egész egy világhíres gasztrógiccs, népiesch agyalmány. Tessék olvasni egy kis Váncsát, de ne az ÉS-t (még létezik az a belterjes nyomtatott blog?), hanem a szakácskönyvét.
(…) az egy leves, amit eredetileg a gulyások főztek kinn a pusztán.
Ha minden igaz.
Nyájas olvasóm bizonyára ismeri Erdei Ferenc “Néprajzi ínyesmesterség” című könyvecskéjét, mindenki ismeri. Sőt mindenki elhiszi, ami le van írva benne ami viszont megdöbbentő. „a szigorúan hagyományos gulyásfőzés technológiája az, ahogy a gulyások főzték, ezért gulyás a neve. Ez adja a legízesebb marhahúslevest, s ez a legegyszerűbb főzési mód: a bográcsba egyszerre bele kell tenni a húst és a hagymát, hidegen hozzátenni a szükséges mennyiségű vizet, s feltenni a tűzre…”
Erdei Ferenc egyébként a koalíciós időkben kriptokommunista volt, a Nemzeti Parasztpárt árulója, aztán földművelődési miniszter lett a legsötétebb Rákosi korszakban, nevéhez fűződik a mezőgazdaság teljes tönkretétele, az erőszakos kolhozosítás, (…) de mindez nem baj. Viszont Erdei Ferenc szociográfus is volt. És ha egy szociográfus nem röstell összehordani annyi baromságot, amennyi a Néprajzi ínyesmesterségben áll, és ráadásul az olvasók ezt évtizedeken át elhiszik, akkor tényleg baj van.
Miért nem teszi fel soha senki a kérdést, hogy a hús, ami a gulyás bográcsában állítólag rotyog, honnan került oda? A mélyhűtőből biztosan nem, mert az abban az időben még nem volt. Hentes a pusztában nem volt, sőt általában a faluban sem, de ha volt is, nem tartott marhahúst. Ha netán mégis tartott volna, a gulyás úgysem tudta volna megvenni. Nyájas olvasóm talán arra gondol, hogy hát ott volt a gulya, az a sok-sok hús, és nyájas olvasómnak, ebben talán igaza is van.
Hogyan került tehát a vagyont érő marha a nagyon-nagyon szegény gulyás ember bográcsába bele?
A gulyásleves tehát legkevésbé sem jellegzetes pusztai étel, hanem városi találmány, ottani vendéglők fazekaiban főtt. Ott is inkább a 19. század második felétől kezdve, pesti vendéglőkben, de bécsiekben még inkább. A gulyás autentikus ősmagyar receptje tehát a következő: die kleinschnittene zweilben in Schmalz rösten. Paprika hinzugeben, verrühren, die Fleischwürfel hineigeben, salzen. Und so weiter. (idézet vége)
Amúgy a gulyásos puliszka lelőhelye: Bergamo, Olaszország (hálatelt köszönet Bözőnek, a hoszteltulajdonosok nagymenőjénak)
Ajánlat: gulyás-puliszka tengely