Tajtékos napok a Rádayban

Sznob vagyok

I’m a snob… I’m a snob
It’s about the only fault I can stomach
It requires months of toil
It’s the life of a galley-slave
But when I go out with Hildegarde
It’s always me that they’re looking at
I’m a snob… a frightful snob
All my friends are snobbish too
We’re snobs and we know it

Kéretik a teget lefesteni (ESK)

Sajnos, az étterem külleméből/belbecséből nem tudtam megítélni, hogy az étteremnek mi köze van a muzsikus-festő-író-matematikus zsenihez, de ez maradjon az én problémám. Legalább újraolvastam a Tajtékos Napokat, de attól sem lettem okosabb. Viszont Sartre pantallójának eladásakor hangosan vinnyogtam: észre sem vette, mikor lelopták róla)

“A Tajtékos Napok étterem és kávézó 2005-ben egy testvérpár vállalkozásaként indult, amely egy olyan étteremről szólt, ahol a vendégek nemcsak gasztronómiai, hanem kulturális élményekkel is gazdagodhatnak.
Az ötlet egy zongorával és Boris Vian-nal kezdődött…
A Tajtékos Napok című regényben egy koktélzongora elevenedik meg képzeletünkben, amely az eljátszott dallamokra koktélokat készít. A hangszer „hű mását” éttermünkbe is beépítettük, így vendégeink olyan bárpultnál foglalhatnak helyet, amely valójában egy zongora. Létezik egy hely, ahol minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy vendégeink a nálunk eltöltött időt minden szempontból kielégítőnek találják.
Sok időt fordítunk arra, hogy étel- és italválasztékunk mellett más és más zenészekkel együtt minél szórakoztatóbbá varázsoljuk estéjét: hetente két alkalommal – szerdán és pénteken – élő jazz muzsika szól.” (gothic.hu)

Boris Vian: Tajtékos napok

Tajtékos Napok Étterem és Kávézó
Cím: 1092 Budapest,
Ráday u. 3, (a Kálvin tértől percnyi gyaloglás)

Telefon: 215-1730
Web: www.tajtekosnapok.hu
Nyitva: H-Szo.:10-24:00, V.: 11-24:00
Férőhely: 50+terasz
1092 Ráday u. 3., a Kálvin tértől pár perc gyalog

Boris Vian Roger Vadim 1959-es filmjében, a Veszedelmes viszonyokban

1959. június 23-án az álnéven írt regényéből tiltakozása ellenére készült Köpök a sírotokra című film premier előtti vetítése közben felállt, dühös, trágár megjegyzést tett a hamis, torz adaptációra, majd összeesett. Szívrohamot kapott, ami a szívritmuszavarral küszködő Vian számára végzetesnek bizonyult: útban a kórház felé a mentőautóban vesztette életét. 39 éves volt.

Boris Vian- Le déserteur
(az algériai háború ellen tiltakozó dal, protest song, angol-francia szöveg itt olvasható, dal fordítással meg itt)

kapcsolódó: Che Guevara emlékkápolna a Ráday utcában

Közeli Helyeken: a Lónyai söröző (legolcsóbb diákkocsma, 160 a noname sör) + Monyó (Monyó Cafe: segg és szar a szádba) + Trapéz padlás + CD-FŰ + Melegedő + All Inn + Fecske + A kövön nyirkos tapadás pezseg + Cafe Praha + Csendes Létterem + Múzeum Cukrászda és Kocsma + Vörösmarty mozi + a Havas + Extra/Tripla +

Horogkeresztet a házfalakra!

A lakóközösség magasról szarik a környezetére? Az önkormányzati bürokrácia sem ismeri a kényszertatarozást? Budapest lassan egy összefirkált wc-fülkére hasonlít? Senkinek nincs néhány liter festéke közösségi célra?

Itt a megoldás:

HOROGKERESZTET ÉS VÖRÖSCSILLAGOT* A FALRA.
Műveltebbek svasztikát is fújhatnak.

Ezúton felszólítunk minden jóérzésű, a városkép és a vandál falfirkálók miatt aggódó lokálpatriótát, hogy vegyen magának egy flakon festéket, oszt ahol elhanyagolt-összeszarozott falat lát, fújjon oda egy méretes horogkeresztet (vagy vöröscsillagot)*. Részünkről lehet nyilaskereszt* is, ebben a tekintetben teljesen liberálisok vagyunk.

Oszt fogadjunk, hogy letakarítják a falat, baszki, nagyon gyorsan átlikadna a közöny páncélja. Miután a tiltott önkényiuralmi jelképek száma eléri a sajtó ingerküszöbét, a tökét vakaró politikai elit is kénytelen lenne kimozdulni a fingszagú fotelből. Elsőként a Fideszes kerületek ugranának a melónak, természetesen, nehogy má magyarázkodniuk kelljen antifa témában. Polgármester és kerületi képviselő, festékesvödörrel és pemzlivel, lelkesen komcsizva a sajtó kamerái előtt. Majd hangos “afidesztehetróla” szitkozódással a szoci kerületekben is nekiállnának a falfestésnek, talán még a főantifa Gyurcsány is előkerülne a süllyesztőből az ingyenes sajtónyilvánosságot megszimatolva.

Minden csoda 15 percig tart, csinovnyikok a munkától pózolástól elfáradva visszavonulnának kipárnázott irodáikba, ahonnét aztán haladéktalanul köteleznék a lakóközösségeket, hogy tartsák tisztán a kibaszott tulajdonukat. Mert csak ez a megoldás létezik, becsszó.

És akkor következzék az összefoglaló, vagyis konkluzió. Aszongya, a falfirka csak tünet, a társadalom fásultságának, közönyének tünete. Mert egyik kisköcsög tege mellé nemsokára a másik kishernyó is odatolja a sajátját, hogy aztán rövid időn belül ellepjék a krikszkrakszok a környéket. Azonnal le kellene festeni a piszkot, mert benéz a csúnya szemétkupac-elv: egy eldobott cigarettacsikk mellé könnyebb lelkiismerettel dobjuk a következőt, az erdőbe kidobott zsáknyi sitt hamarosan szemétlerakóvá változtatja a környéket.

Szal horogkeresztre és vöröscsillagra fel, városvédők, és szebb lesz Budapest!

erősen motivált hülyegyerek ( ESK ) nyaktörő “bombája” a Nagy Lajos király útja melletti lakótelepen

*elvileg a vöröscsillag is tiltott önkényuralmi jelkép, de szerintünk közel jár már a rehabitilációhoz. Attól tartunk, hogy a vöröscsillaggal telefirkált dzsuvát le sem szarnák a magyarok, a szélsőízé médiákokat leszámítva. Meg Kuppert, persze.

Ps: Finta Kempinszkijére meg a városunkat telerondító óriásplakátos reklámmaffiára is visszatérünk, vissza hát, telve jószándékkal. Ötlet: miért nem állnak nekik a hézfalakra tegelő kismajmok az óriásplakátoknak? Ott sokkal több boldogsághormont lehetne összekalapozni, mert óriásplakátra recskázni némiképpen veszélyesebb szabadidős elfoglaltság. Azoknak a városrondító szaroknak ugyanis van tulajdonosa, a tulajdonosoknak meg eszköze, hogy a rendőrséggel megvédesse a pénzfialó tulajdonát.