Pest “barna” (ipari-lepusztult: MÁV) foltján épült bevásárlóközpont tetejét fotózgattuk, nézegessétek a pesti függőkertet, egy mesterséges, zöld oázist az állandó dugóban. Meglepő (?) módon a hatalmas bevásárlócsarnok nem “húzta magához fel” a környéket, az aluljáró és a Skála előtti rész rettentően lepattant balkáni bódévilág.
“A mai kereskedelem – elhitetve magáról, hogy a vásárlás élmény – a vásárlókat profán zarándokútra készteti, hiszen azt csillantja föl bennük, hogy ha elérik a céljukat, egyfajta beteljesülés élményben lesz részük.” (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)
“Ez a központ nem organikus, vagyis történeti fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem egy fejlesztői akarat kombinálja össze az egymást vonzóvá tevő funkciókat. Azért beszélhetünk településközpontról vagy akár várospótlékról, mert ezekben a központokban a korábban már említett három városi alapfunkció (a szentély, az erődítmény és a piac) sokszor rejtetten ugyan, de általában megtalálható. A szentélyfunkció azáltal jelenik meg, hogy a központ az ünnepi szórakozást, kikapcsolódást felüdülést magába foglaló szórakoztató intézmények révén a mindennapok világából való kiemelkedésre nyújt módot. Az erődítményjelleget a fokozott biztonságérzet, a félig-meddig őrzött közterület nyújtja; a piactér pedig már szinte minden ilyen központban megtalálható a maga – bár kissé művi – valójában. (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)
“Noha fel lehet hozni a védelmében, hogy egy új piactér jön létre, amely maga köré rendezi az egyéb települési funkciókat, s így nem történik semmi különös, csak megszületik a település egy új központja vagy alközpontja – a gondot elsősorban a tagolatlanság jelenti, a mindent egy helyre zsúfolás szándéka, valamint az így előálló túlkínálat. Mindemellett pedig a gyors, egyidejű megvalósítás általában ingatlanmegtérülési okokból erőltetett akarata. Ezzel párhuzamosan a múlttalanság vagyis az emlékezetnélküliség harsány vállalása, ami pedig úgy hat az emberre, hogy nem tud orientálódni, kötődni, eszmélni, azaz önmaga lényegét a város tagolt, tájolt közösségi tereinek segítségével megismerni, felfejteni. A történetileg kialakult város ugyanis mesél, történeteket mond, s ezek a történetek (mint a mesék általában) lélekgyógyító hatásúak.
Erről nem is az urbanistákat kell kérdezni, hanem a költőinket. A városi térnek poézise van, s így a város térbeli szövetének is, amely köztudomásúlag a kollektív emlékezet tárháza. A nagy bevásárlóközpont a felejtés helye annyiban is, hogy a város történetileg kialakult struktúrája elleni támadás. Azáltal, hogy egyidejűleg rövid idő alatt hatalmas művárost hoz létre, a kollektív emlékezetet akarja kitörölni, a “meséket fölszámolni”, azaz közvetve a lélek gyógyulását megakadályozni. Terei, térsorozatai ugyanis manipulatívak, az összes látszat mögött a fogyasztás serkentése és felmagasztosítása áll. Ezt szolgálja a “fogyasztás temploma” jelleg, és a biztonsági rendszer “erődítménye” is.” (Schneller István: Az építészeti tér minőségi dimenziói)
Cím: Westend City Center 1062 Budapest, Váci út 1-3
Tel.:061/238-7777
www.westend.hu
kapcsolódó: a Skála előtti bódévilág, Lehel Csarnok, Aréna, Kincsem az Aréna Plázában, Mammut
Budapest Blog 