Lehel téri Reál: újszerű lopásgátló

Durvul, egyre durvul. Tündér Lala következik egy újszerű lopásgátló procedúra alkalmazásáról.

A Reál Élelmiszer Kft  üzletlánc Lehel téri  üzlete
Cím: 1135 Budapest,
Lehel út 64-68.
Telefon: 814-5466

Minden normális budapesti lény elsődleges reakciója az, hogy hazatérésekor forró víz alá mártja mancsait, és idült arccal szappanozza azokat, amíg úgy nem érzi, elfogadható higiéniát ért el. Persze próbálunk folyamatosan úgy helyezkedni, hogy még véletlenül se kelljen hozzáérni a villamoson egy fogantyúhoz, a metrón inkább ácsorgunk a vagon közepén reménykedve hogy nem zanyálunk a szomszéd karjaiba, csak ne kelljen megérinteni semmit. Az ajtókat könyökkel lökjük be, ha nincs rajtunk kesztyű, vagy lesben állva várunk, hogy besunnyogjunk valaki után, aki kinyitotta, még mielőtt az arcunkba csapódna az üveg. Szóval megvannak a trükkök arra, hogy ne kelljen megfogdosni ezt a lepratelep várost.

Igazából ez a kis bevezető nem tartozik a történethez szervesen, de édes kis fővárosi fertőtelepünk egy része a Lehel tér alatt elfekvő egyik Reál is. A piac alatt ugyanis van két ilyen üzlet, egyik a kispiacnál, a Victor Hugo utca felőli oldalon, a másik az Ipoly utca felé. Ez utóbbi vasárnap is nyitva van este 8-ig, szóval, ha valaki az éhen halás előtti egy pillanatban kaját akar szerezni, van esélye elkerülni a környékbeli éjjel-nappalikat pusztán és hangsúlyozottan gazdasági megfontolásokból. A Reál lepukkant hely, a csarnok alsó rétegeinek és természeti közegének zamata fűszerezi, de mondjuk amíg a hegesztett kajákat veszi az ember, addig a szokásosnál nagyobb baj nem érheti.

Na, nagy naivsággal Rákóczi szalámit óhajtottunk kimérve vásárolni, amikor is a pultnál egy bájos dialóg fültanúi lettünk. Egy kellemesen fogatlan proli úr és b. neje éppen azon problémáztak, hogy ők itt gyakori vásárlók, és micsoda megalázó eljárás indult ellenük. Aztán előkerült a boltvezető, akinek még hússzor elmondták e tézist, ő meg szabadkozott, hogy kérem, itt bizony lopnak, a csemegepult nevű intézményből kimért árut zsebre teszik, és de képzeljük el, hogy olyan vevő is, akivel még ő is beszélget, már-már barátja, hát mik vannak.

Fogalmunk nem volt, mi a megalázó procedúra lényege, majd miután felszólítottunk valakit, hogy ugyan már, hívjon a pult mögé egy eladói minőségű lényt, előjött egy nő, aki némileg kínosan érezve magát, figyelmeztetett, hogy az új vezetői szabályok értelmében a kimért árukat előreviszik a középső kasszához, és ott lehet majd átvenni. Addig csak menjek, nézelődjek szépen. 

A köpni-nyelni nem tudás és a mindennemű kesztyűhúzás meg az előzetes higiénia (pld. papír a szeletelőgép aljára) hiánya után a nő elkezdte a szalámit feltrancsírozni. Te persze nézelődj nyugodtan, nem baj, ha nem látod miből és mennyit dzsuváz össze az eladó neked, hogyan pakolja az üzlet mocskától fertőzött kezével a kaját, amit neked a szervezetedbe kellene juttatnod; utána garantáltan nem eszed meg, és legalább még véletlenül öt dekával több lesz a cucc, a pénztárnál már úgysem hisztériázol. Aztán sorba állsz, és az egyik pénztáros elküld, mire épp sorba kerülnél, merthogy itt kérem takarítás van. Az egyik lerobbant takarítógépbe meg a pénztárak és az üzlet közepén épp valami kannából öntenek be egy ótvar löttyöt. A másik pénztáros aztán az utánad levőt gondosan kiszolgálja, minek küldted el. A szalámid persze nem a középső pénztárnál van, már látod is valami ablaktisztító löttyös flakon meg egy törlőrongy között ízlésesen elhelyezve a kassza körül. Ekkor egyértelműen magadra veszed a te-soha-az-életben-nem-láttál-még-hírből-sem-Rákóczi-vagy-téli-szalámit-nemhogy-kértél-volna ábrázatodat.

Felmerül az emberben, hogy ki képes ebből a hűtőpultból vásárolni. (Az olyan naivákon kívül, mint mi.) Hogy ki képes kitalálni olyan marhaságot, hogy előreküldik a kaját, ami lehet, hogy egy órán át, amíg te vásárolsz, ott áll majd a roppant higiénikus környezetében. Hogy hogyan lehetnek ennyire igénytelenek emberek, akik eladással foglalkoznak, hogy lesz valakiből üzletvezető, aki ekkora marha. Hogy a híres középső sorba képes lesz-e valaki sorba állni azért, hogy vegyen itt bármit. No meg, hogy a XXI. században miért nem lehet ezt technikai eszközökkel megoldani. Ja, meg persze az is, hogy miért lop valaki parizert.

(Tündér Lala nekifutását Peticica aka Malac fotóival turbósítottuk, köszönet mindkettőnek)

Ajánlott írás: 1.Lehel téri metróállomás,
2. Bevásárlás a Lehel téri piacon (lelki tanácsadás),
3. Rajk László és az építészeti handabanda 

4. Picante portugál-magyar kifőzde
5. Két Korsó Söröző
6. matrica lennék
7. Kávés Katica sörözője
8. EURO kávézó és étterem
9. KÁNAÁN Étterem és pékség